Semmering

A kánikula elöl a hegyekbe menekültünk. Gyönyörű volt a táj, bár én nem sokat láttam belőle, mert jó nagyokat szundikáltam az úton.







1 500 méteren megpihentünk, ettünk, és jól megbeszéltük a dolgokat apuval:


majd egy kedves néni lefotózott minket: