Berlinben jártunk apával. Albertet és Marlenét látogattuk meg.
Be nem állt a szám és észre sem vettem, de szinte végig csak németül beszéltem. Ruth, Albert anyukája, meg is dícsért, hogy akzentus nélkül beszélem a németet...apával ellentétben hehe...
Itt éppen Jause van és epertortát akartak velem etetni... jó vicc, én meg az eper...helyette inkább a Marlenét piszkáltam és segítettem neki... de aztán ...jött Albert, és nem akarta megérteni, hogy jeder darf das haben...
De aztán szerencsére előkerült még egy villa, így aztán Marlenét teljes egyetértésben uzsonáztattuk.
